amikörülvesz: fiataloktól fiataloknak

Kétfajta fiatal létezik manapság: az egyik szeret fesztiválozni, a másik nem.

Az egyik képes egy hetet úgy leélni, hogy nem foglalkozik szinte semmivel (józansággal, higiéniával, esetleg büszkeséggel), a másik pedig magasról teszik arra, hogy márpedig szabadban őrjöngeni hangos zenére oltári jó és örök élmény.

A fesztiválozó típus alig várja a pillanatot, amikor végre kiszabadulhat a szabadba, és egy sörrel, felessel, borral vagy egyéb, alkoholtartalmú itallal a kezében belefeledkezhet a fülsértő muzsikaszóba; az anti-fesztiválozó tökéletesen elvan magával, és nem érdekli, hogy most éppen Volt van, vagy a Sziget lesz, és pláne nem érdekli, hogy néhányan megvetik nyers viselkedéséért.

Utóbbi élete tökéletes úgy, ahogy van, az előbbié hiányt szenvedve, ha lemaradna a minden évben visszatérő bulikavalkádról.

Csűrhetjük, csavarhatjuk, de lecsupaszítva ez a két típusú ember létezik: az első  szereti a fesztiválokat, a második nem, vagy hidegen hagyja az egész.

Kérdés, hogy te például melyik vagy?

Én kerülöm a fesztiválokat, mert már tizenéves koromban sem igazán jöttem lázba, húsz fölött pedig már végképp nem éreztem úgy, hogy változni kellene. Miért vagyok ilyen? Nem tudom! Te miért szereted a fesztiválokat? Na ugye!

A legfontosabb mindig is az, hogy jól érezd magad a bőrödben, és sose szégyelld azt, ami vagy. Ne lépj mások nyugalmi szférájába, és ne zavard azokat, akik nem olyanok, mint te, és akkor mindenki boldogságban élhet anélkül, hogy problémákat kéne megoldani egy összehányt rockkoncert után.

Világunkban a legnagyobb gondot sokszor a másik el nem fogadása és meg nem értése okozza, és ehhez nem kell monumentális dolgokra gondolni, elég csak a fenti kérdésre összpontosítani. Az én barátnőm el tudott úgy menni a Voltra, hogy nem ráncigált magával, és hálás voltam, mert minden éjfélkor felhívott vidám hangulatban, és minden fotóját megtekinthettem.