amikörülvesz: fiataloktól fiataloknak

Egyszer a Liszt Ferenc Zeneakadémia előtt sétáltam egy barátommal, amikor ő viccesen megjegyezte, hogy milyen érdekes hely lehet ez: ő fizikahallgató, de talán itt neves zongoristát faragnának belőle a másfél milliós forintos költségtérítés ellenében. Értettem, hogy vitriolosak voltak a szavai, de elgondolkodtam: vajon valakit lehet művésszé tenni azzal, hogy a művészetet oktatjuk neki?

Úgy értem, hogy különösebb tanulmányok nélkül is lehet valaki remek művész, mert a belső inspiráció és ihletettség aligha tanítható. Nem akarom az unalomig ismert példával Latinovitsot emlegetni, inkább hozok néhány hollywoodi példát: Robert de Nirónak, Peter Jacksonnak, Catherine Zeta-Jonesnak érettségije sincsen, ahogyan például az eredeti amerikai X Factor kemény kritikusának, Simon Cowellnek sem (a magyar változtaban őt Puzsér Róbert alakította, aki az első volt az énekversenyes szériák hazai történetében, aki legalább valóban be is szólt az eredeti liszenszeknek megfelelő módon).

Attól, hogy valaki zeneiskolába jár, még nem lesz feltétlenül jó zenész. Azonban megismeri a művészeti ágat, amely képviselője lenni szeretne, megtudja, milyen szabályok között, milyen történelemben kell képviselnie azokat, akikről szintén tanul majd. A szakmai alázatra nevelés és az ismeret tehát biztosan az iskola javára szól. De sokan buknak ki a színművészeti felvételijéről, akik később nagy karriert futnak be – így összességében én arra buzdítanék mindenkit, ne hagyja, hogy akár egy szakmai zsűri is letörje a lelkesedését. A művészetben ugyanis nincsen olyan szakmai bíra, aki pontosan meg tudja mondani, valami mennyit ér majd a társadalom szemében. De a művészjelölt ne legyen rest tanulni, mert a művészlét sosem öncélú, mindig a közösséget szolgálja!

Szerző: H.M.

Ha a Puzsér azt mondaná, hogy felejtsd el azt amiben tehetségesnek gondolod magad, mert csapnivalónak tartja, folytatnád?