amikörülvesz: fiataloktól fiataloknak

Néhány napja olvastam itt egy írást, amelyben a szerző azt hirdette, hogy „keresd meg önmagad”. Ez nagyon népszerű, az uralkodó korszellemnek megfelelő utasítás, csakhogy a korszerű dolgok legtöbbször boldogtalanok. Magam eretnek dolgot mondok most: gondold el, meg kell-e keresned önmagad!

Tudom én, hogy az individuum a tinédzser mákonya: az, hogy egyéniség vagyok, egy személyiség. Leválok lassan a szüleimről, saját énképet kell kialakítanom és egyedül megállnom a lábamon. Eközben nem akarok olyan lenni, mint bárki más, de persze csapatokba állok és egyenruhát húzok, mint mindenki – leszek rocker, repper vagy bármi más. Eközben pedig egy kínzó gondolat fúrja magát az elmémbe, mint a legkitartóbb féreg: mire vagyok jó?

Minden bakfis, sőt huszonéves leány rémálma a kérdés, hogy mire vagyok jó. A fiúk is küzdenek ezzel, de föloldják vakmerőséggel, lazasággal, a szexussal. De ez nem megoldás, csak a tünetek kezelése. Én azt állítom neked, hogy hiába keresed görcsösen, hogy ki vagy, mert még az nem derült ki, még nem találhatod meg.

Azonban ott vagy otthon, ahol szeretnek. Próbálj ki néhány dolgot – de nem hedonista élvezkedésre gondolok, hanem valódi tartalomra. Mindig inkább a tartalmat figyeld, ne a formát: egy-egy új hobbi, valami sport, esetleg játék. És előbb-utóbb fölfigyelsz rá, hogy valamiben jó vagy. Valahol örülnek neked. Valakik számítanak rád, hatsz és segítesz, építesz és boldoggá teszel. Akkor pedig úgy, hogy valójában nem önmagadra irányítottad minden figyelmed, hanem éppenséggel a körülötted lévő valódi világra és másokra – hirtelen meglátod majd önmagad, ahogy barátaid visszatükrözik, akit szeretnek.

Szerző: H.T.