amikörülvesz: fiataloktól fiataloknak

Sok ismerősöm panaszkodott, hogy érdekli a Sziget Fesztivál, de nincs több tízezer forintja a belépőre. Nem értettem őket, mert én akkor sem mennék, ha ingyen lenne. Persze én szerintük már most úgy viselkedem, mintha hatvanéves besavanyodott, magányos vénember lennék.

Kétszer voltam életemben ezen a külföldön is népszerű fesztiválon: egyszer fesztiválozóként, egyszer pedig dolgoztam. Előbbi esetben büdös, koszos, állandóan részeg fiatalok tömegét láttam. Egy napra szóló ismertségek, meleg, vizezett sör mellett születő unalmas, bokor aljában megejtett közösülések, valamint rengeteg kábítószer vett körül. Ment valami zeneszerűség is.

Másodszor már dolgozni mentem, a helyi droghelyzetről forgattunk egy riportfilmet. A rendőrökkel mozogtunk, meg kamerával, úgyhogy túl sokat nem láttam magából a buliból, talán változott a dolog, bár én nem hiszek abban, hogy a fiatalok változnak. Ahol a szabadságot összetévesztik a szabadossággal, ahol a szórakozás lényege az, hogy mindent lehet, ott nekem nincs helyem.

Egy ismerősöm is egyszer volt. A helyi tescós sátorban dolgozott. Azt mondta, akkor jött haza, mikor a sátor mögött néhány részeg punk egy felfújható medencét állt körül, belehánytak, majd egyikük megfürdött benne.

Igen, tudom, föl lehet háborodni, mert nem mindenki ilyen, meg nem ez a lényege. De azért némi félmosolyt megengedtek-e nekem, mikor arra gondolok, hogy a fél nyarat végigdolgozzátok, hogy elmehessetek a dög melegbe berúgni és beszívni néhány idegen közé? Azért csak megengedhetem magamnak, hogy ne tessen, ha ez a szórakozás és ez a kultúra.

Jó szórakozást, skacok!