amikörülvesz: fiataloktól fiataloknak

Szociológiai paradoxon, hogy a fejlettebb, úgynevezett jóléti társadalmakban több az öngyilkosság. Minél jobb gazdasági helyzetben van egy társadalom, annál gyakoribb, hogy a negyvenes éveikben járó férfiak minden előjel és kiváltó ok nélkül dobják el az életüket. Jellemzően akkor, amikorv a szívinfarktus miatt is veszélyeztetettebbek, egyszerűen látható behatás és előjel nélkül elegük lesz. Ezt nem előzi meg depresszió vagy más jelek, egyszerűen úgyv tűnik, mintha elfogytak volna az életenergiáik.

Amikor az ember körül minden rendben van, előfordul, hogy maga keresi a bajt. A fejlett nyugati társadalmak problémái nevetségesek egy harmadik világbeli család mindennapos gondjaihoz képest, mégis képesek megkeseríteni az életet. Mint Aranynál a „dús hölgy“, aki leveti magát a hídről, mert „reggel, este öltözni s vetkezni kell“.

Patkánykísérleteknél is igazolták, hogy az élet nehezen kezeli jól a bőséget: néhány tesztállatnak ideális patkánymennyországot készítettek, melyben mindig ideális hőmérséklet, bőséges táplálék és sok nőstény állt rendelkezésükre. Két generáción belül megjelentek deviáns egyedek, melyek aggresszívak voltak a többi patkánnyal szemben, sőt kárt tettek magukban. Megfigyelték, hogy egyes patkányok nem esznek, de fölütötte a fejét a homoszexualitás is. Úgy tűnt, hogy az ideális környezetre a természet válasza a szokásos megbontása volt.

Hasonló a helyzet az embereknél is. A bőségben elhíznak, ellustulnak és elkedvetlenednek. Már nem látnak értelmet semmiben, miközben a rossz állapotok állandóan reménnyel töltik el őket, azok ellen dolgoznak és akkor kijelölnek célokat. Emberként fontos, hogy ne vegyünk mindent természetesnek, még akkor sem, ha belőlünk jön: jó ötlet néha magunkba nézni és elmélyülni abban, amink van. S tudni, hogy lehetnek rossz idők, de élvezzük ki, amikor épp a Fuji tetején vagyunk.