amikörülvesz: fiataloktól fiataloknak

tudni nem tudhatod biztosan, max. érzed. ismerni meg..., nos gyakran saját magunkat sem ismerjük teljesen, a lábujjunktól a fejünk búbjáig, hogyan is ismerhetnénk teljesen vki mást. és hogyan is ismerhetne ezek után vki tökéletesen minket. és hogy ez miért vetődött fel? nos a tipizálás miatt.
én nem szeretem. az azonban tény, hogy nagyban megkönnyíti az életünket, ha jól tudunk kategorizálni. azonban csínján kell ezzel bánni, mert könnyen félrevisz.
ami a legjobban ki tud borítani, az ez, mégpedig, hogy valaki beszél velem két mondatot, vagy lát egy helyzetben, vagy olvas tőlem két mondatot, és mindjárt felállítja a diagnózist belőlem, pedig ez csak az életnek egy nagyon kicsi szelete, egy nagyon kicsi belúőlem, talán csak egy reakció, hogyan ítélhetnénk meg egymást ennyi alapján.
megítélhetünk-e egyáltalán? max. véleményt alkothatunk. anyukám szokta mondani, hogy ne ítélkezz, soha sem tudhatod, hogy miből fakad az adott viselkedés, mondat, nem tudhatod, hogy milyen batyukat hordoz. mára megtanultam ezt elfogadni. és igyekszem nem ítélkezni, inkább elfogadni, még akkor is, ha nem tetszik, végül is sok esetben nem nekem kell, hogy tetsszen.
egyszer, kétszer, sokszor megesik velünk, hogy félrevisz az emberismeretünk. velem is megesett. találkoztunk, egy helyzetben, jól lehetett vele beszélgetni, színházról, moziról, kultúráról, utazásról. bár nem voltunk olyan helyzetben, hogy ezt ilyen hosszan megengedhettük volna magunknak. mégis megtettük, repült az idő. maradtunk emil kapcsolatban. viszont ez csak egy oldal volt. a többit nem láttam. és hittem, mert én ilyen hívős vagyok, bár már szkeptikus is. hall, tapasztal, elhisz, de megszavazom áltban a bizalmat. aztán esetemben kisült, hogy a másik oldal már messze nem ennyire lenyűgöző. le is építettem az emil kapcsolatot. azt hiszem nem tetszett. de nekem sem kell minden tetsszen, és senkit nem érdekel, így ezt elvárom visszafelé is.
nos, akkor  most használjuk - e a skatulyákat, vagy ne? aztmondom finoman, csak úgy útjelzőtábláknak, és akkor nem ér nagy meglepetés. pozitív is csak finoman, de legalább negatív sem, ami megrengethetné a világunkat.a pozitívnak meg lehet örülni.
 
L. K insprirációjából, K. T.