Ebben a cikkben a televízióval kapcsolatos aggodalmaimat szeretném kifejteni. A televíziót avagy a „varázsdobozt” mindenki ismeri többé kevésbé. Ez előtt ültek össze a családok esténként és néztek végig egy-egy szórakoztatóbb vagy épp akciófilmet (vagy ki mit ugyebár). Egy darabig jól is működött ez így, csak bizonyos idő elteltével felhígultak a műsorok, megjelentek nyugati példára a különböző tehetségkutató és valóságshow-k, ezoterikus műsorok, semmitmondó szappanoperák illetve teleshopok. Továbbá az értéket közvetítő és valóban szórakoztató műsorok lassacskán lekerültek a palettáról, és helyükbe ezek a realitik, vagy egyéb alacsony színvonalú műsorok léptek. Ekkor már nehezebb volt esténként leülni a családdal, és végignézni egy normális filmet, amiben nem lövik halomra az embereket vagy másodpercenként nem pusztít millió agysejtet az adott audióvizuális tartalom. A fent említett tendencia pedig a műsorok jellegének változásával, egyre nagyobb problémákat okozott bizonyos családokban.Gondolok itt főként a fiatalokra akik jobb híján ezen műsorok előtt nevelkednek. Ezt csak tetőzi a következő tényező, miszerint a legtöbb családban, mindkét szülő kénytelen egész nap gürizni a minimálért, a rosszabbik eset pedig amikor mindez egy emberre hárul. Így se ideje, se energiája nem marad foglalkozni a gyerekkel, tehát bevágja a tévé elé, hogy addig is csöndbe maradjon. A bajok pedig innen kezdődnek, mivel rossz értékrendet sajátít el a gyerek ezekből a műsorokból. Röviden vázolva az egyik kereskedelmi csatorna napi műsorát:.12(! )-es karikás mesefilmek, teleshop, telefonos játék, hírek (amikben mindig brutálisan meghal valaki), délutáni telefonos játék, szappanoperák, szappanoperák, esti híradó (ahol még több halál esett és egyéb negatívumok kerülnek bemutatásra a világ minden pontjáról), valóságshow/tehetségkutatók, késő esti filmek. Ebből külön említésre való a most annyira felkapott Való Világ, ami már csupán a neve miatt is már ellenszenvet kelt bennem.Vagy én látom rosszul ,de nekem a „való világot” nem az jelenti hogy összezárnak pár jellembeli fogyatékossággal rendelkező embert, akik ingyen dögölhetnek napi 24 órában, kajával és piával együtt. Az igazi való világ az lenne az, ha dolgozniuk is kellene azért amit elfogyasztanak (mint a való világban:D), és nem a nyaralásról szólna a bent létük, hanem azt mutatnák be, hogy ha ennyire ostoba leszel öcse’m, ennyire nem fogod semmire se vinni.Ezt a műsort, még én is szívesen elnézegetném esténként .

Szomorú dolognak tartom, hogy a fiatalok ezt látják a dobozban, hogy a benne szereplő „emberek” (bár az állat jelző jobban illik rájuk) sikeresek és híresek lehetnek azáltal hogy rettenetesen ostobák. A gyerek pedig hülye lenne ezután tanulni ,és normális életcélt kitűzni maga elé, hiszen látja a dobozban egy ország által „sztárolt” senkiket, akik nem a tudásuk által váltak híressé, hanem pont ellenkezőleg.

Szomorúan konstatáltam azt is, hogy rengetegen átveszik az ilyen embereket értékrendjét, hasonlítani akarnak hozzájuk, utánozni kezdik őket. Közben pedig elfelejtik hogy milyenek is valójában, beállnak egy sablon szerint majmolni a médiát, mivel az trendi dolog. Minden embernek egy külön kis világként kellene funkcionálni, saját véleménnyel és gondolkodással/szemléletmóddal, ami megkülönböztetné őket egymástól. Jobbak lehetnének egymástól, fejlődhetnének. De amíg beállnak a sorba és csak mennek a többi után, addig ez nem valósulhat meg. Egyre több elcseszett fiatal császkál rossz értékrenddel, már 12-13 évesen isznak, cigiznek, nemi életet élnek, és taccsrészegek hétvégenként. A nők kiteszik mindenüket és kelletik magukat egymás hegyén-hátán, a nőiesség vagy emberi tartás legkisebb jele nélkül, a pasik pedig festett haj, festett köröm, feszülős naci kombóban, próbálnak érvényesülni...

Érdekes látványt nyújt számomra sokszor, amikor távolról (vagy még közelről sem) tudom eldönteni hogy az adott delikvens, milyen nemű. Ezekből az emberekből többé kevésbé kihalt a tisztelet és a tartás, és sokan a pénz értéket sem ismerik amíg otthon a szülők tudják pénzelni a csemetéjüket. És a legtöbbjük egy kiadósabb munka címszó alatt percenként szörnyethalna.:) Sokszor hallom, az idősebb korosztálytól, hogy a mai fiatalokat fel kellene rázni egy kis sorkatonasággal, és ott elfelejtenék ezeket az ostoba hóbortokat, és a férfi valóban férfi lenne, nem pedig egy puhapöcs. Igaz, sokszor azt is hozzáteszik, hogy nem bírná a mostani (de)generáció ezt és hetek múlva vagdosnák felfelé az ereiket. Ettől eltekintve én is ezt a véleményt osztom, még ha ezen cikk írója sem volt soha katonaságban. És őszintén szólva valószínűleg rám is rám férne, de ez igaz az én korosztályomra is, és a felnövekvőkre is. Talán ez helyrerázná az identitás zavaros emberkéket, és új normális erkölcsöt adna a dobozon nevelkedett generációnak. Bárhogyan is hátrányára nem válna a fiataloknak ,főleg a fentebb említett csoportnak ...

Szerző: Pap P.

Ráismersz a (de)generációdra?

Ha szeretnéd, hogy a Te írásod is megjelenjen, küld el az amikorulvesz@gmail.com e-mal címre!

Lájk, megosztás, komment!!!

Kövess minket a facebookon is: http://www.facebook.com/pages/Ami-k%C3%B6r%C3%BClvesz/236918586422675?ref=tn_tnmn