Szeretném pár sorban tovább mélyíteni az író által felvetett problémás kérdéskört, és szubjektív véleményem alapján más szempontokból is rávilágítani a kérdéses témára. Először is az elképzelést tisztáznám: az én értelmezésem szerint az író a felsőoktatásba való bejutást kötné munkaviszonyhoz, nem pedig az érettségi feltételeként tartaná helyesnek, tehát ebből indulok ki.
Mivel valamelyest ez a kezdeményezés is a főiskolákra és egyetemekre való bejutást nehezítené, szerintem egy valamiben egyetértünk: a felsőoktatásba való felvételi rendszert szigorítani kellene, és átalakítani. Túl sok a diplomás ember, megfelelő „szellemi tartalom” nélkül, és kevés a minőségi munkát végző szaki. Nem szabadna egy fiatal esetében a diplomanélküliséget kudarcként felfogni, és nem szabadna a generációnknak a jó szakmunkások és diplomások között alá-fölérendeltséget kialakítani a megítélésükben, mert ma a közvélekedés gyakorlatilag ez: aki okos, jól tanul, az egyetemre megy. Tehát a csőlátású emberek (akik sajnos társadalmunk döntő többségét alkotják) fekete-fehér rendszerű logikája ezek szerint ezt mondhatja: aki nem, az hülye.
Az álláspontodból - azon kívül, hogy szerintem a valódi probléma csupán felszíni sérüléseit igyekezne foltozgatni - azt hiányolom, hogy a hátrányairól nem ejt szót. Ilyen többek között a nagyarányú munkanélküliség, ami nem kis gátat okoz abban, hogy az ötleted életképes legyen, működni tudjon. Mindenhol problémát jelent ez a munkalehetőség hiánya, bizonyos vidéki régiókban egyenesen katasztrofális a helyzet. Mi van, ha egy tanuló sikeres érettségi vizsgát tesz, és nem tud elhelyezkedni? Ismerek települést, ahol pár éve előfordult olyan, hogy több száz munkanélkülire jutott négy darab munkahely. Akadályozna egy érettségizett diákot továbbá a tapasztalatnélkülisége, mert ugyanúgy pályakezdőnek számítana, mint a friss diplomások. Az egyéves kimaradás a tanulmányokból így elhúzódna, ami később nehezítené a visszailleszkedést (több embertől hallottam már, hogy pár éves kihagyás után mennyivel nehezebben megy a tanulás).
Szerintem a legigazságosabb, és a munkaerőpiacot tekintve hosszútávon a legcélravezetőbb az lenne, ha a felvételi nem a pontokról szólna, hanem szóbeli és írásbeli megmérettetésről. Persze mindezt úgy, hogy valódi tudáspróbatétel legyen, és ne csak formai részvétel. A költségtérítéses bejutást el kellene felejteni, egyébként így értelmét is vesztené. Eldőlne itt minden; nem a kipuskázott év végi jegyekből, és az egyszeri érettségi vizsgából összerakott pontokon múlna a jövőd, továbbá nem jelentene előnyt különböző társadalmi rétegeknek a pozitív diszkrimináció (2010-ben a halmozottan hátrányos helyzet 50 pontot jelentett!).
Ha a felvételen továbbléptünk, és az egyetemeken, főiskolákon valóban a megfelelő és oda érdemes tanulók vannak, már lehet javítani azon, hogy minél több kikerülő diplomásnak legyen egyből értékesíthető, gyakorlatias, használható tudása. Ahogyan egy kommentelő is írta, a kötelező szakmai gyakorlat bevezetése hasznos lenne, a csapatmunkát (s ezáltal a csapatban való dolgozást) pedig közös projektekkel lehetne fejleszteni.
Szerintem nagyon jó témát hoztál fel, és egy nyitott, szélesebb látókörű embernek nem is szabad ezen fölháborodni. Nyilván a problémát nem mi fogjuk megoldani, de jó, ha beszélünk róla, és nagy erény, ha valaki nem csak a saját, de a közösség érdekét is figyelembe véve alakítja ki véleményét. Legyen a diplomának súlya, a jó szakmunkás végzettségnek értéke, mindkettőnek megbecsülése. Mindenki egyenlő, mindenkire szükség van, és mindenkinek megvan a helye a társadalomban!
Szerző: Sz.N.
Van véleményed? Ha igen, merd megírni!!!
Ha szeretnéd, hogy a Te írásod is megjelenjen, küld el az amikorulvesz@gmail.com e-mal címre!
Lájk, megosztás, komment!!!
Kövess minket a facebookon is: http://www.facebook.com/pages/Ami-k%C3%B6r%C3%BClvesz/236918586422675?ref=tn_tnmn
Utolsó kommentek