Nagyon remélem, hogy nem vagyok egyedül olyan, aki azt mondja, hogy hiába van itt a főváros és a számtalan belvárosi szórakozóhely, mégsem tudom hol jól érezni magam. Természetesen a különböző bulik vagy éppen talponállók, igényesebbeknek pubok remek kikapcsolódási helyet jelentenek, de néha azon kapom magam, hogy körbenézek: én tényleg itt akarok ülni?

Amióta nem olyan terhes a dohányfüsttől a pesti éjszaka, kicsit szívesebben ülök be néhány sörre vagy borra, no meg pár felesre a srácokkal egy sörözőbe. De például zenés szórakozóhelyekre egyre ritkábban járunk. Pedig mi is a húszas éveink elején vagyunk, nem nőttünk még ki a botrányos házibulik és hajnalig tartó hacacárék világából. Mégis valahogy hiányérzetem támadt. Egy hangos szórakozóhelyen az izzadó és rángatozó emberek között, villódzó fényekre, meg olyan zenére, amelyet csak részegen lehet élvezni, valahogy nem is tudom, mit tehetnék. Talán stíröljem a lányokat, akik közül tizenkettő egy tucat? 16 éves és 28 éves ugyanúgy öltözködik, megpróbálja a külsejével eladni magát, mert itt nincsen belbecs, egy szót sem tudunk váltani. Mintha a húspultot bámulnám a hentesnél. De esküszöm, nem jön meg az étvágyam.

Szóval, így vagyok most. Megöregedtem talán? Vagy csak az igényesség egy utolsó jajkiáltása ez a bensőmből? Lehet még találni olyanokat, akik leülnek egy pohár itóka mellé, és képesek tartalmas beszélgetéssel kitölteni egy éjszakát? Vagy felejtsem el ezt a korosztályt, ha ilyesmire vágyom?

Biztos, hogy nem vagyok egyedül. Csak nehéz megtalálni azokat, akik hasonlóak hozzám. Mert más szórakozási kultúrát örököltünk, mást láttunk magunk körül. Akit viszont nem törtek be, hallja: vagyunk így néhányan.

Ti hova jártok szórakozni?