„Az alkoholizmus nem a szomszéd, nem a kocsmáros, nem a szociológus és nem az orvos ügye. Ha nem lépűnk fel közösen ellene, ki ki a maga posztján, családjában és bőrében, akkor nem tettünk semmit.”
- Már megint ittál?!
- Nem is ittam…
- Dehogynem, holt részeg vagy.
- Én nem is iszom.
Nem is tudhatjuk, hogy hány családban hangzik el ez a beszélgetés nap, mint nap. Addig nem is érdekel minket, amíg nem nálunk játszódik le. Pedig ez egy betegség, és segítenünk kéne, nem csak elítélni őket. Erre természetesen rávágjuk, hogy az ő baja, minek kell annyit innia, és ráadásul, miért minden nap. Nem is tudhatjuk, hogy ki miért állt, áll neki inni, és lehet, hogyha tudnánk, már nem csak az jutna eszünkbe, hogy milyen undorító.
Nagyon sok lehetőség van arra, hogy miért kezd el inni valaki.
A jelenlegi világban már a fiatalok is túl korán kezdenek el iszogatni, de náluk az indok általában „csak” az, hogy jó hangulatot teremtsenek a bulizáshoz.
A felnőtteknél kicsit más az indok. Sokan a munkahelyi problémák, vagy a munkahely elvesztése miatt, mások pedig rossz párkapcsolatuk miatt néznek a pohár fenekére. Természetesen ezernyi más indok is van arra, hogy az ember igyon. Az alkoholista mindig talál rá okot, hogy miért nyúljon az üveghez. Amikor ez rendszeressé válik már nincs visszaút, az illető egyedül nem tud megbirkózni vele.
Rengeteg gondot okoz az alkohol a szervezet számára.
Az alkohol nagy mennyiségben minden szervet károsít, mindenekelőtt az emésztő rendszert, az agyat, a szívet, a látást, és a bőrt. Legrosszabb esetben halál is bekövetkezhet.
A legtöbb alkoholista étvágytalansággal küzd, mert az alkohol kitölti a gyomrukat, de a szervezetükbe nem jut elég vitamin, és ásványi anyag.
Az agy működése nagymértékben romlik. Nem tud koncentrálni, gondolataik zavarósak lesznek, és megfontoló képességeik is romlanak.
A belső szervek közül a máj megy leginkább tönkre az italozásban. A rengeteg ital miatt a máj megkeményedik, és nem látja el a feladatát, tehát nem tudja megtisztítani a vért a szervezetükben lévő mérgektől.
Az alkohol nagyobb munkára kényszeríti a szívet, és így a szívizom károsodik. Általában magas vérnyomás is jelentkezik, ami megint csak megerőlteti a szívet.
A látóideg is megsínyli az alkoholizálást, és ez esetben előfordul elmosódott látás is.
A bőr a vitaminok hiánya miatt száraz, kivékonyodott, göcsörtös lesz.
Az alkoholistáknál a rák is nagyobb számban fordul elő.
A család széthullása.
Lényegtelen, hogy a nő vagy a férfi iszik, mindkettő ugyanolyan beteg. Általában először még elnézik az emberek a párjuknak, ha egy kicsit isznak, gondolják biztos csak rossz napja volt. De aztán jön az egyre több rossz nap, és rádöbben az ember, hogy a párja függővé vált. Ilyenkor már késő. Az alkoholisták nem ismerik be, hogy betegek, még azt is letagadják, hogy isznak. Szépen lassan a közös családi fészekből egy szeszraktár lesz. Egyre több üres és fél üres üveg kerül elő az szekrény aljából, az ágy alól, a ruhák közül, és még sorolhatnám. De még ilyenkor se ismerik be, hogy az alkohol rabjai lettek. A régi barátok eltűnnek, a munkahely veszélybe kerül, a rokonok sajnálják az illetőt, de segítség helyett inkább elfordulnak. A család szenved, a házasságuk már romokban, a családi kassza kiürült, a veszekedések minden napossá váltak (szerencsésebb helyzetekben azért verésig nem fajult). A legtöbb esetben a párok a válás mellett döntenek, ahelyett, hogy leülnének megbeszélni a dolgokat, és felkeresnének egy orvost.
A gyerek szemszögéből.
A gyerekek helyzete a legnehezebb, kis korukban még azt se értik, hogy miért veszekednek a szüleik, majd évek múltán rádöbbenek, de lelkileg közben már tönkre mentek. Szégyellik az alkoholista anyjukat vagy apjukat. Hiába próbálnak beszélgetni az italos szülővel, fél óra múlva már arra se emlékszik, hogy miről beszélt a gyereke. Aztán eljön az idő, mikor a gyerek megpróbál beszélni a szülővel, hogy hagyja abba az ivást, és bízik benne, hogy a szülője szereti őt annyira, hogy érte megteszi, eldobja az üveget. De aztán jön a szomorú valóság a gyerek számára, hogy ez nem megy ilyen könnyen, a gyerek már lelkileg összetört, de nincs kivel beszélnie se. Kinek merné elmondani, hogy az egyik szüleje alkoholista? Ki értené meg? Ki nem ítélné el? Ki segíteni? Kiben bízhat meg?
A legfontosabb mondat: Igen, alkoholista vagyok, és le akarom tenni a poharat.
Az egész családnak nehéz lesz, nem csak magának az alkoholistának. Az elvonó nem a legkellemesebb dolog, de ki kell állnunk a beteg mellett, biztatnunk kell. Igen, sikerülni fog, minden rendben lesz. Az elvonó nem csak pár napos kórházban fekvésből áll. Hetekig kell bent lenni, közben csoportfoglalkozásokon kell részt venni, gyógyszerek kell szedni. De a család jelenléte, és segítsége sokat segít, nem szabad elfordulni. Ha sikerül az elvonó, utána is rendszeresen orvosi vizsgálatokon kell, megjeleni. És remélni, hogy minden rendbe jön, és az alkohol többé nem lesz családtag.
Szerző: Vass Katalin
Te megértő és segítőkész lennél-e alkoholista családtagoddal, barátoddal, ismerősöddel szemben, vagy tennél rá, mert az ő problémája, oldja meg maga...?
Ha szeretnéd, hogy a Te írásod is megjelenjen, küld el az amikorulvesz@gmail.com e-mal címre!
Lájk, megosztás, komment!!!
Kövess minket a facebookon is: http://www.facebook.com/pages/Ami-k%C3%B6r%C3%BClvesz/236918586422675?ref=tn_tnmn
Utolsó kommentek