amikörülvesz: fiataloktól fiataloknak

Tegnap írt nekem valaki egy fórumon, hogy látta a hozzászólásaimat, és érdekelné a véleményem. Elmondta, hogy nincsenek barátai, mert nem szeret társaságban lenni, azonban a magány elemészti, ezért inni kezdett. Azt kérdezte, én mit tennék.

Ilyesmire nagyon nehéz válaszolni, mert a tüneteket mondta el nekem, de a probléma valódi okát homály fedi, talán saját maga számára is. Általában önbizalomhiány áll amögött, amikor valaki irtózik a társasági léttől, mégis nagyon vágyik rá. Mindannyian szeretnénk, ha szeretnének, mert ott érezzük otthon magunkat, ahol szeretnek. Ezért nagyon fontos lenne, hogy valahogy mégis közösségbe kerüljön.

A srác legnagyobb problémája az volt, hogy nem tudott megismerni új embereket. Azt mondta, hogy barát nélkül nem lehet barátkozni. Ez szerintem csak egy álokoskodás, amellyel igazolni tudta, miért nem tesz semmit.

Ha ilyesmit tapasztalunk magunkon, azaz frissíteni szeretnénk ismerősi körünket, mert sokan elkoptak mellőlünk, szerintem érdemes valamilyen hobbit választani és kitartani mellette. Edzőterembe lehet járni, esetleg keresni egy olyan nyelvtanuló klubot, amelyből szerencsére egyre több alakul: az ilyen helyeken páran összegyűlnek és egymást tanítgatják egy nyelvre. Új embereket ismerhetünk meg és még értékes tudással is gyarapodunk.

Nehéz nagy bölcsességeket mondani, de az biztos, hogy a megoldás itt mindig az érintett kezében van. Külső szemlélőként talán valamicskét segíthetünk, de végül ő dönt, hogy tesz-e valamit. Ha a kezdődő depresszió jeleit látjuk egy barátunkon, ne forduljunk el. Ő szégyell segítséget kérni, de nekünk észre kell vennünk, ha szükség van ránk.